Egy egyesület életében nagy esemény, mikor eljut odáig, hogy a működését segítő, támogató tagjait díjazni tudja.
   Az első SHAO Díj átadása előtt szeretném felidézni hogyan is jutottunk el eddig az ünnepélyes eseményig.
   1990-ben történelmi jelentőségű volt a SHIOL (Magyar Műlencse-Implantációs Társaság) I. Kongresszusán, Balatonfenyvesen a műtősnők és ápolónők részvétele. A résztvevő szakdolgozók elismerésként, jutalomként kapták a lehetőséget, hogy részt vegyenek egy orvos konferencián, és egy külön teremben számukra készített előadásokat hallgathassanak meg. 1993-ban, éppen 20 éve, Gyöngyösön már külön szekcióban lett meghirdetve a Magyar Szemorvostársaság Kongresszusán a szakdolgozói konferencia. Ezen a konferencián hangzott el először refraktív sebészeti előadás, mégpedig a szakdolgozói szekcióban. Itt határoztuk el azt is, hogy kétévente konferenciát szervezünk. 1995-ben Szolnokon még mindig a Magyar Szemorvostársaság Kongresszusán tartottuk meg előadásainkat egy önálló szekcióban, majd két évvel később a SHIOL Seregélyesen megrendezett kongresszusán döntöttünk úgy, hogy egyesületté alakulunk és ősszel meg is rendeztük első önálló kongresszusunkat Lillafüreden. 1999-ben Zalaegerszegen, 2011-ben Gyulán, 2013-ban Szekszárdon tartottunk sikeres konferenciát egyre több résztvevővel és egyre több és színvonalasabb előadással. 2005-ben Nyíregyházán élő műtéti bemutató (Líve Surgery) is színesítette a programot. 2007-ben Székesfehérváron az egyesületünk kongresszusán láthattunk először canaloplastica műtétet. 2009-ben Budapesten a plenáris ülésen Szemészeti Klinikák munkacsoportjai mutatták be egy-egy témában a mindennapi gyakorlatukat. 2011-ben Veszprém adott otthont szintén egy sikeres, szakmai újdonságokat felvonultató kongresszusnak. Ebben az évben már kilencedik önálló kongresszusunkat tartjuk itt Gyöngyösön.
   Az elmúlt több mint húsz év, kilenc önálló kongresszus, közel háromezer részvevővel és több száz színvonalas előadással nem jöhetett volna létre, ha nincs, aki mindezt felvállalja, szervezi, harcol érte akkor, amikor még nem volt hagyománya annak, hogy a szakdolgozók részt vegyenek szakmai konferenciákon. Az elmúlt két évtized alatt nem csak egy jól működő egyesület jöhetett létre első díjazottunk áldozatos munkája során, azt is sikerült elérnünk, hogy a szakdolgozók kongresszusán egyre több orvos kolléga is részt vegyen, ezzel elismerve az asszisztensek, ápolók, műtősnők munkáját. Orvos kollégáink nem csak résztvevőként, hanem sokszor előadóként, moderátorként is megtisztelték konferenciáinkat.
   A szakmai, tudományos munka mellett lehetőségünk volt kötetlen beszélgetésekre, megismerni egymás munkáját, önfeledten kikapcsolódni, ha néha csak néhány órára is. Lillafüreden kisiklott velünk a kisvonat, Zalaegerszegen a Skanzent látogattuk meg, Gyulán a Várfürdőben szórakoztunk, Szekszárdon egy borospincében múlattuk az időt. Nyíregyházán a Sóstói Falumúzeumban töltöttünk el néhány felejthetetlen órát, Székesfehérváron az Irigy Hónaljmirígy szórakoztatott bennünket, Budapesten séta hajókáztunk, a Veszprémi kongresszuson, a Balaton partján táncoltunk.
   Akinek a SHAO első Díjával szeretnénk megköszönni az egyesület megalapítását, a színvonalas szakmai konferenciákat, az önfeledt szabad programokat, hogy sok-sok éven át képviselte és képviseli a magyar szemészeti szakdolgozók érdekeit, hogy megtanított bennünket tisztelni, becsülni, segíteni és elismerni egymás munkáját, Dr. Elek Ilona az egyesületünk elnöke, aki a SHAO újság első számában így vall: „Ha van, amire büszke lehetek életemben, akkor a két pompás gyermekemen kívül, ez az egyesület, ami megtestesíti mindazt, ami fontos számomra: a barátságot, az összetartást, a szakma és a betegek – az emberek szeretetét”.
   Egyesületünk vezetősége és minden tagja nevében köszönjük az áldozatos munkát, mellyel szervezi, vezeti, egyesületünk életét, és köszönjük a felénk áradó szeretetét, mellyel erőt ad a szemészeti szakdolgozók mindennapi munkájához.